Tavaszi ujjongás

Egy zabolátlan túrótorta kócos-gyümölcskocsonya fejfedője jutatta eszembe az írás örömeit, melynek régóta nem szenteltem oda magam. Tavasz van, ez tükröződött a rezgő gyümölcsdarabok tekintetéből csakúgy, mint az illatokkal bombázó szellő mosolyából.Nagyszerű bízni abban, hogy ismét lesz tavasz, ennél fenségesebb talán csak ennek megérzése lehet. Testem a természettel karonfogva újjáéled és a tavaszi fáradság is csupán, jótékony álmok formájában zavarja meg a sugárzó harmóniát. Érzelmi túltengésem van, hogy ne mondjam, katartikus túltelítettséggel csapkodom a billentyűket, alkotni vágyom, vagy ha ez a kifejezés túl erősnek hatna, hát egyszerűen csak készíteni valamit, ami később is megnyitható file-ként heverészik majd az agyam kapacitását kisegítő elektromos eszköz kockafejében.

Boldog napra ébredtem! Már reggel a megszokott zuhany, haj – és fogmosás is másképpen esett. Megfigyeltétek már, hogy a fogkefe milyen sejtelmesen sokpólusú hanggal teszi élvezhetővé az egyébként unalmas procedúrát? Olyan, mint valami 100 tűvel ellátott lemezjátszó szett, ezt az élményt teljesen elveszi az elektromos fogkefék dühöngő zaja. Ugyanez igaz, a borotválkozásra is, azzal a különbséggel, hogy itt az arc hordozza a rezgő tűk számtalanságát, melyek andalító zenében egyesülnek az ábrázatodtól való elszakadás fájó sikolyában. Gondoltam, egy kicsit megpörgetem a reggeli élvezetek milliárdját és gyors, külső szemlélő számára bizonyosan gyakorlottnak tűnő mozdulatokkal két vállra fektettem a vasalódeszkát. S már görcsös mozdulatokkal bele is kaptam a vasalás hevébe, természetesen, ezek után egy vasalásra nem szoruló gombokkal ellátott szerkezetbe bújtam, ezzel is bizonyítandó, a vasalás az a sport, melyet nem a célszerűségért kell művelni, de a frissen vasalt ruha illatáért. Felelősségem teljes tudatában állíthatom, a vasalt ruhának tavasz illata van – főleg ma reggel volt az. Az egész vasalás mizériában egyetlen dolgot viselek nehezen, ez pedig a vasaló kihűlésének procedúrája, ez valahogy annyira kiábrándító. Sokban emlékeztet az emberben működő mechanizmusokra, melyek ugyancsak esetenként kiábrándítóak. De ezen is túl lehet lépni, egyszerűen ott kell hagyni a deszkát vasalóstul a szoba közepén, így legalább hazatérve is, bontva a szerelvényeket, eszedbe fog jutni, mily nagyszerű volt az ébredést körülrajongó események tára.

A kamaszreggel észrevétlenül felnőtt nappá válik, és eszembe villan: vasárnap van. Mi lenne fenségesebb megkoronázása ennek a csodás reggelnek, mint hogy elmegyek templomba. Még éppen odaérek. És odaérek. Belépve egészen más öröm kerít hatalmába, a hallás öröme. A prédikáció textusa a Lk 19,37-40 volt. És hirtelen minden világossá vált, egész reggeli örömódám értelmet nyert és feszült boldogságom tartalmat. Ennél biztosan sokkal nagyobb volt az az öröm, amit akkor, ott Jeruzsálemben sokan érezhettek. De roppant hálás vagyok így is a mai napnak, hogy ennek egy kicsinyke részét megtapasztalni hagyta ez a reggel. Ez a virágvasárnapi reggel.