Európa-szerte, így a Duna-vízgyűjtőjén is az elmúlt évtizedben egyre gyakoribbá váltak a szélsőséges időjárási jelenségek. Mivel a Duna régióban a víz kulcsszerepet játszik (a terület ugyanis egybeesik Európa második legnagyobb folyójának vízgyűjtő területével), megjósolható, hogy ezek a jelenségek az elmúlt évtizedhez hasonlóan a vízállás nagyobb ingadozásához vezetnek.
Az elmúlt évtizedben a szélsőséges időjárás ez év június elején, a Dunán immár harmadszor okozott rendkívüli árvizet.
Az előző árvizeknél (2002, 2006) új vízállás rekordok csak a Duna Budapest feletti szakaszán születtek, a mostani árvíz idején a Duna teljes magyarországi szakaszán az árvízszint meghaladta az eddigi maximumokat.
A Fővárosnál a Duna vízállása 2002 óta már negyedszer emelkedett a800 cmfölé, erre az elmúlt 100 évben jégmentes árvíz esetén „csak” kétszer volt példa.
Az árvíz kialakulását a 2013. június 2-3 között a Felső-dunai vízgyűjtőn lehullott nagy mennyiségű csapadék okozta, lásd a csatolt képet.
A Duna mentén a védekezés feladatai megoszlanak az állami védművekre (ezek fenntartása és kezelése a vízügyi igazgatóságok feladata) és az Önkormányzati kezelésben lévő védművekre (ezen védművek fenntartás és üzemeltetése az Önkormányzatok feladata). Ennek következtében a védekezési feladatok végrehajtása is megoszlik, mely sok esetben gátolja a hatékony védekezés végrehajtását (egymásnak ellentmondó intézkedések sora jöhet létre).
A rendkívüli helyzet kihirdetése után a teljes védekezés összehangolását az Országos Műszaki Irányító Törzs végezte, így az önkormányzati védekezési feladatok koordinálására és irányítására vízügyi szakemberek kerültek vezénylésre a vízügyi igazgatóságok állományából. Ezen összehangolt munka meghozta a gyümölcsét és a rendkívüli áradást, a központi irányítás és a társadalom minden rétegének hihetetlen mértékű összefogásával és helytállásával sikerült a gátak között tartani. Az árvíz nem öntött el településeket és nagy területeket.
Ez a siker elsősorban köszönhető azoknak a vízügyi szakembereknek, akik a védvonalakon dolgoztak, illetve a háttérben végezték feladatukat.
Ezúttal itt is köszönjük meg a vízügyi szakembereknek (akikről sajnos a híradások nem sokat szóltak), hogy szaktudásukkal és hozzáértésükkel, lehetetlent nem ismerő erőfeszítésükkel mindent megtettek, hogy a rendkívüli árvíz minél kisebb károkat okozzon.
Sajnos az elmúlt időszakban a rendszerváltás után sokat támadott vízügyi ágazatnak el kellett szenvednie a vízügyi szervezetek folyamatosan átszervezését, mely nem segítette a védekezés hatékony végrehajtását. Itt lenne az ideje, hogy a vízügyi szakma ne lehessen a politika játékszere és ismét nyerje vissza azt a rangot, melyet az elmúlt évszázadokban jogosan megérdemelt.
A rendkívüli árvíz is megmutatta, hogy a vízügyi szakemberek felkészültek és felismerik a veszélyeket, most is tudták mit kell tenni a védműveken a roppant víztömeggel szemben és akként cselekedtek. Ennek fényében talán érdemes lenne visszaállítani a rendszerváltás előtti egységes vízügyi irányítást (gazdálkodást), megszüntetve a folyóinkon a védművek fenntartási és védekezési feladatok kettősségét (vízügyi igazgatóságok és önkormányzatok), ismerve, hogy hazánk közel negyedét veszélyezteti árvíz, illetve egyre gyarapodnak a szélsőséges időjárás következtében kialakuló nagy árhullámok.
Az árvíz során kiépített ideiglenes védművek ellátták feladatukat, de vajon nem lenne itt az ideje a védelmi tervek felülvizsgálatának, melyben feltárásra kerülhetne, hogy a hagyományos homokzsákos védekezést miként és hol lehetne mobil gáttal helyettesíteni.
Szentendrén kiépített mobil gát hatékonyan ellátta feladatát, így valószínű más településeknél is célszerű ilyen megoldásokat alkalmazni.
Befejezésül idézet a Duna Régió Akciótervből:
„Az EU árvizekről szóló irányelve jogi keretet biztosít az árvízkockázatok értékelésének és kezelésének összehangolt megközelítéséhez. A részvízgyűjtők szintjén tehát árvízvédelmi cselekvési terveket kell készíteni, ami egy egységes, egész Dunára kiterjedő árvízkezelési terv elfogadásához vezet. A Duna országai által a vízgazdálkodási együttműködés keretében elfogadott miniszteri nyilatkozat kimondja, hogy „az árvízmegelőzés és az árvízvédelem nem csupán rövid távú tevékenység, hanem kiemelt fontosságú, állandó feladat”. A nyilatkozat aláírói kötelezik magukat „egyetlen egységes nemzetközi árvízkockázat-kezelési terv vagy az ICPDR fenntartható árvízvédelemre irányuló cselekvési programja alapján több árvízkockázat-kezelési terv kidolgozására”. Ez a munka jelenleg is folyik, egyes területekre már elfogadták az árvízre vonatkozó cselekvési terveket; ezeket az árvízkockázat-kezelési tervek fogják követni, amelyek véglegesítése az árvizekről szóló irányelvvel összhangban 2015-ig várható.”
Rátkai György