Ecclesia Militans – Ecclesia Triumphans

Ma Krisztus mennybemenetelének emlékünnepét üljük. A délutáni istentiszteleten a prédikáció a tanítványai szeme láttára mennybe emelkedett Krisztusról szólt, aki az Atya jobbján ülve küzd földi egyházáért. Ettől az eseménytől kezdve tart Krisztus dicsőséges visszajöveteléig a Küzdő Egyház (Ecclesia Militans) korszaka, mígnem ellenségei lábai alá vettetnek zsámolyul. Ekkor teljesedik ki a Győzelmes Egyház (Ecclesia Triumphans). Krisztus saját testét az Egyházat is küzdelemre szólítja, készteti a Gonoszság és Hitetlenség elleni harcra, de nem a gonoszok és hitetlenek ellen, mert ő minden élő emberért életét adta kivétel nélkül.

A Gonoszság megsokasodásának és a Hitetlenség elhatalmasodásának előre megmondatott idejét éljük. Mégsem az a dolgunk csupán, hogy az evangélium hirdetésével (misszió) és a jótékonyság, szeretetszolgálat (diakónia) gyakorlásával szaporítsuk a Krisztusban hívők gyülekezetét, hanem az is, hogy munkálkodjunk annak az országnak a jólétén, melyben Urunk bennünket őrállóvá és vigyázóvá tett. Azzal, hogy részt veszünk a békés és boldog emberi lét feltételeinek fenntartásában és újrateremtésében. Ügyelve és másokat is arra biztatva, hogy e közben a teremtésvédelem lelkisége is terjedjen az emberek között. Melyben ugyanúgy benne van a saját testünk-lelkünk-szellemünk egészségének, normális működőképességének fenntartása mint az embertársainké, de az is, hogy a természet, velünk létező környezetünk is évről-évre újra tudja teremteni, frissíteni önmagát.

 

Sajnos, globális világunk társadalmai, az ebben élő emberek többsége elveszítette józan ítélő képességét, s a saját vesztébe rohanó emberiség – úgy tűnik – a hagyományos, szokványos társadalmi kommunikáció eszközeivel már nem téríthető észre. Ezzel pedig nemcsak a nap mint nap vétkezők, de azok e tekintetben vétlen leszármazottai, sőt a mi gyermekeink, unokáink is kilátástalan helyzetbe fognak jutni, mégpedig hamarosan. Az önző, csak a saját maga szükségletei pazarló kielégítését, saját maga társadalmilag haszontalan kibontakozását szem előtt tartó ember előbb-utóbb elveszti kormányzási lehetőségeit a Föld erőforrásai és reprodukáló képessége fölött, s mire ez mindenki számára evidenciává válik, már végleg elmúlt a föld népessége megmentésének az ideje.

 

Mi, egyháztagok, egyház közeli keresztény/keresztyén emberek, akikre  a Teremtő által az őrálló feladata bizatott, bűnt követünk el, ha nem hallatjuk hangunkat az önpusztító emberi folyamatok ellenében. Melyek itt zajlanak a szemünk előtt. Abban, ahogy – akár a demokrácia játékszabályainak megtartása mellett is – ember kiszipolyozza embertársát, hogy pénzt, hatalmat gyűjtve csapdahelyzetbe kényszerítse a legyőzötteket, legyenek azok más személyek, családok, népek, nemzetek. Pedig Isten azért teremtette az embert a földre, hogy boldogságban és békességben éljen. S ha a bűneset folytán megromlott ember képtelen is arra, hogy a katasztrofális világhelyzeten változtasson, a Krisztus által megváltottak serege tehet a jóért. Életpéldájával, hitelességével és azzal, hogy hallatja a szavát. Erre való ez a rovat is, melyet 2012. Pünkösdjének hetében elindítunk.

Nagy Sándor