Aztán belebotlottam napjaink egyik bestsellerében ebbe a mondatba. A regény Indiában játszódik. Főhősünk a helyi maffia vezetőinek filozofáló körébe csöppen, ahol neki kell kitalálnia az aznap esti beszédtémát. Ő a „szenvedés” kulcsszót dobja be. Mindenki más-más megjegyzést tesz, így jutunk el ehhez a mondathoz. És döbbenünk rá, hogy a böjt valami egészen más is lehet, célja nem csupán a tudás, az elmélyülés és ismeret megszerzése, hanem a boldogság megtapasztalása is lehet. A boldogság, amihez a keresztyén tradícióban is hozzákapcsolódik a pillanat illékonysága, hiszen a boldogság éppen az abban átélt felfokozott érzelmi állapot miatt, szükségszerűen csak rövid ideig tarthat és mesterségesen nagyon nehezen idézhető elő. Talán az egyetlen módja létrehozni egy ilyen megalkotott helyzetet a „szenvedés balzsama” lehet. Károli nem véletlenül fordítja alkalmanként „sanyargatás”–nak a böjtöt. Vagy eszünkbe juthatnak a boldogmondások is, ahol ugyancsak negatív élethelyzetek pillanatainak megtapasztalásához kapcsolódik a boldogság (lásd Mt 5,3-12). Érdekes módon, ennek ellenére szinte soha nem hallunk arról, hogy a böjthöz a boldogság gondolata kapcsolódna – legalábbis a mi nyugati civilizációnkban, pedig, ahogyan láthatjuk, ez egyáltalán nem idegen elképzelés a keresztyén tradíciótól sem.
[megjelent a Reformátusok Lapja Ifjúsági oldalának Morfondír rovatában]