Vezetők: Szabóné László Lilla (református lelkipásztor - teológiai tanár) és Szabó György (építészmérnök)
„Vannak vidékek legbelül”
Az idei év tematikája a „vidék” vágyott romantikáját dobbantónak használva - ahogy a költő versfüzére -, az emberi lélek mélységeinek újabb és újabb tájaira vezetett a hét során. Minden napnak volt egy központi szimbóluma, egy-egy tájképi elem: hegy-völgy-nap-felhő, melyet a Biblia nyelve is használ, miközben átvitt értelemben egy-egy élethelyzet, életérzés megjelenítője. Rátekintünk, belelépünk, keressük benne az evangéliumot. Az Isten gyógyító, megújító, életre hívó akaratát, jelenlétét.
A tematika mentén került a templomba Egri Erzsébet festőnő csodálatos tárlata, melyben a szépséges balatonfelvidéki táj transzcendens áthallásokkal jelenik meg. A kiállítás világához és üzenetéhez interaktív pontok segítettek közelebb kerülni: a tájszalagba bárki belefirkálhatott-rajzolhatott, de gazdagíthatta a tájszőnyeg színes szövetét is. Az „imaorigami” elmélyült időzésre adott alkalmat Isten jelenlétében.
A kerti imaösvényen az irodalom vette át a stafétát a képzőművészettől. Az ,,Ablak a tájra” installációban magyar költők emblematikus verseit idéztük föl – egy-egy ablakra írva soraikat. A vándor egy-egy versbe írt lelki tájra pillanthatott az ablaküvegen át, a hozzá tartozó tükörtöredékben pedig egy pillanatra saját érzésivel-emlékeivel is szembesülhetett. Az imaösvény végére saját zsoltár-imák születtek.
Az Udvar kötetlen találkozásokra-beszélgetésekre is teret adott. A „Lelkifröccs” pultjánál a betérőket 5 (féle) református szódával kínáltuk meg, de lehetőség volt kézműveskedni (Alkotó sátor) vagy társasjátékkal ütni el az időt (Nyugvópont).
Minden nap ,,Lélekébresztővel” indult – ami egy hagyományos református áhítatnak felelt meg a Ráday Felsőoktatási Diákotthonban lakó hallgató szolgálatával, míg a napzárót a „Lélekemelő” nevű kreatívabb, de szintén igei üzenet köré szervezett alkalom jelentette.
Délután 16-18 órás idősávban változatos programokkal vártuk a fesztiválozókat, melyek hol a templomban, hol a kertben kaptak helyet. Fellépőink közt volt: Krúlik Zoltán és a Makám Kvartett, A Gézamalac gyerekzenekar, A Pápai Refis Bábozda, a Zámír Projekt, Szabó Mátyás truebadúr, a Zsörk, a Pápai Refi Táncmű tagozata, Füle Tamás és a Zsongom zenekar. A művészek a fellépéseken túl az azt követő Lélekemelőben is közreműködtek, illetve lehetőség adódott velük személyes beszélgetésre is.
A kiscsoportos műhelyek változatos műfajokban, mélyebb, intenzívebb, önreflektívebb bekapcsolódást jelentettek a résztvevők számára. Jakus Ágnes (igeidő), Vadász Márta (bibliodráma), Szabóné László Lilla (bibliológ) D. Szabó Eszter (műv. terápia) voltak a vezetők.
Mivel a Művészetek Völgye két vasárnapot is érintett, az Udvarunk programját természetes módon keretezte a két istentisztelet, Hajdu Zoltán Levente illetve Szabóné László Lilla igei és az udvar munkatársainak zenés szolgálatával. Különös élmény és ajándék volt a Kaláka udvar által szervezett záró ökumenikus istentiszteleten való részvétel és szolgálat.
Az Udvarunk működtetését átlagosan napi mintegy 20-25 fő önkéntes biztosította.
Egy részük felnőtt, Taliándörögdhöz és/vagy a Református Udvarhoz kötődő missziós lelkületű református önkéntes, (14 fő illetve gyerekeik) akik a szervezés a logisztika és az előkészítő munkákban is oroszlánrészt vállaltak. Az önkéntesek másik része a budapesti Ráday Diákotthon hallgatói közül került ki (6 fő), számukra missziós gyakorlat is volt a tábor. Végül az önkéntesek harmadik csoportját a közeli Pápai Református Gimnázium diákjai (7 fő) tették ki.
Az önkéntesek két turnusban (2x6 napot) napi 5-6 órát szolgáltak: szódát osztottak, kézműves foglalkozást, tárlatvezetést tartottak, grafikus és logisztikai munkát végeztek, igei ill. zenei szolgálatban vettek részt… stb. Étkezésüket a helyi kocsmában (ebéd) illetve önellátó módon (szálláson reggeli, vacsora) oldottuk meg.
A szállást két, taliándörögdi nyaralóval rendelkező család biztosította felajánlásként (Szabó György és Szabó András).
A fesztiválnak helyszínt adó három falu közül egyedül Taliándörögdön van református templom. A helyi szórványgyülekezet gondozója a Tapolcai Református Egyházközség. A templomkert és a benne álló kántortanító ház romos állapota miatt évek óta használhatatlan. Jelenleg csak raktározásra alkalmas. Folyó év során ugyanakkor megállapodás született az Udvarunk jogi és pénzügyi hátterét biztosító Magyar Református Misszió Szövetsége és az Egyházközség közt a műemlék épület felújítása, és hasznosítása érdekében.
A munkák első üteme – az életveszélyesen kidőlő oromfal újjáépítése - az év során megtörtént, így a közvetlen életveszélyes állapot megszűnt.
