Református Udvar Öcs: Sakksétatér
Egy hely a Völgyben, ahol egész nap lehetett játszani gyerektől-felnőttig. A sakksétatéregy valóságos tér volt, melyben 10 különböző funkciójú „ház” állt, melyeket promenád-szerűen végig lehet járni. Többek között lehet sakkozni (10-20 táblán), különleges sakkokat nézni, kibickedni, logikai és interaktív játékokat kipróbálni.
Sétánk során megszemlélhettük a kiállításokat, installációkat, elolvashattuk az idézeteket, leírhattuk véleményünket, bekapcsolódhattunk játékokba, lehetett kézműveskedni (gyerekekkel is!), játékokat készíteni, beszélgetésekben, filmklubban részt venni. Itt nyugalomra is szabad volt lelni! Emellett nagyobb megmozdulásokra is sor került: sakkversenyek, szimultánok, élő sakk (ehhez ruha készítése), híres emberekkel lehetett sakkozni. Mindezzel a sakkjáték népszerűsítése mellett szándékunk volt elgondolkodtatni a résztvevőket arról, mit jelent a XXI. század elején a jó és rossz, világosság és sötétség, mit jelent harcolni a jóért, megtagadni a rosszat. „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” (Róm 12,21) – szellemében.
Idézet:
„Sakkjáték az életünk. Sakkot játszunk szüntelen. Mi és az Isten. Lépünk, azután csönd. Ő következik. Lép. Végre! Lépünk. Eltérít utunkról. Újra lépünk. Hallgat... Miért nem siet? Sakk! - mondja. Újra próbálkozunk. Nem adjuk föl. Már senki nincs körülöttünk. Sakk! - hangzik hangtalan. Nem! - csattan bensőnk. Futnánk, de nincs hová. A tábláról lelépni nem lehet. Nincs több lépés, érezzük: matt. Ezt már nem mondja. Győzött. S ekkor felismerjük, hogy ő nem ellenség. Úgy győzött, hogy vesztesek ne legyünk. Társunk volt, míg "szemben" ült velünk. Ellenünk játszott értünk. Istennel sakkozom én is. Társnak tekint, szabadnak teremtett. Játszunk. Ő meg én. Figyelem... Szeme se rebben, mikor feketére lépek. Bábuim közben egyre fogynak. Fogy az erőm, fogy az életem. Nem győzni akar. Szeretni. Játszom tovább. Míg ő az "ellenfelem", csak győzhetek. Lépek... lép... Sakkjáték az életünk.” (Mácz István)
Kiállítás, Öcs: Orsolics Zénó kiállítása
A festészet számomra egy eszköz, hogy megmutassam az embereknek az Istennel való kapcsolatomat. Kifejezi érzéseimet, a múltamat és jelenemet, a jót és rosszat, a bűnt és szentet, a hívőt és hitetlent és mindezt, egy szabadult drogfüggő szemüvegén keresztül mutathatom meg.
